(Köveskál, Zala vm., 1879. aug. 1. - Szeged, Csongrád m., 1951. okt. 15.)
irodalomtörténész, szótár- és nyelvkönyvíró, egyetemi tanár
Az elemi iskola elvégzése után Veszprémbe járt gimnáziumba. Utána Budapestre került egyetemre. A tanári diploma megszerzése után két félévet a párizsi egyetemen is eltöltött, majd hosszabb nyugat-európai tanulmányúton vett részt. 1902-1923-ig budapesti középiskolákban tanított, s 1919-t?l a budapesti tankerület francia nyelvi szakfelügyel?je volt. 1922-ben a budapesti egyetemen francia irodalomtörténetb?l magántanári képesítést szerzett. 1923 ?szén Pécsre költözött, s az egyetem francia nyelv- és irodalom tanára lett. 1940-ig tanított a pécsi egyetemen, s közben az 1928-29-es tanévben a bölcsészkari dékáni, az 1938-39-es tanévben pedig a rektori posztot is betöltötte. 1927-ben a Szent István Akadémia tagjai közé választotta. 1940-t?l 1947-ig a szegedi egyetem tanára volt. Irodalmi m?ködését 1900-ban kezdte a katolikus Magyar Szemle hasábjain. Ezután folyamatosan jelentek meg tanulmányai irodalomtörténettel és nyelvi kérdésekkel foglalkozó folyóiratokban. A Toldi-monda kapcsán rámutatott annak külföldi rokonaira. Megírta a francia irodalom történetét, de szótár és nyelvkönyvírással is foglalkozott. Lefordította, tartalmas bevezet?vel és kommentárral látta el Montaigne pedagógiai tanulmányait.