Szilágyi-Ilosvay Lajos

(Tiszaújlak, Ugocsa vm., 1890. jún. 8. - Budapest, 1970.)

erd?mérnök

     Szatmárnémetiben érettségizett, 1910-1914 között a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián tanult. Az erd?mérnöki oklevelet 1917-ben szerezte meg, ekkor már a Magyar Királyi Erd?hivatal alkalmazottja volt Temesváron. Kés?bb a Földmívelésügyi Minisztérium erdészeti f?osztályf?nökének titkára lett, majd kinevezték az Erd?birtokpolitikai és ingatlanforgalmi F?osztály vezet?jévé. A második világháború alatt (1944 tavaszán) az ismétl?d? légiriadók miatt a f?osztályt Diósjen?re költöztette. A nyilasok hatalomra kerülése után gróf Pálffy Fidél földmívelésügyi miniszter az erdészeti, a vadászati f?osztályokat és a Faforgalmi Központot az ? felügyelete alá helyezte. 1944-ben a közeled? szovjet csapatok miatt f?osztályával a nyugati határszélre költözött, 1945. márciusában munkatársaival és családjával nyugatra menekült. Családjával együtt 1946 februárjában hazatért. Állását nem kaphatta vissza, egy rokona segítségével Zalabéren telepedett le, az ottani termel?szövetkezetben dolgozott szódavízet szállító fuvarosként. 1952-ben elbocsátották. Kegyelmi kérvényeit elutasították, nyugdíjat nem kaphatott. Az ERD?KÉMIA Vállalat zalaegerszegi üzemében kapott irodai munkát, itt dolgozta le a minmális nyugdíjra jogosító tíz évet. Nyugdíjasként feleségével Kispestre költöztek.
IrodalomJerome René: Megkövezett mártír, szakmánk volt "nyilas" vezére, vitéz Szilágyi-Ilosvay Lajos : 69-74.p.