Bodroghközy Zoltán

(Valkány, Torontál vm., (ma: Valcani, Románia) 1895. szept. 24. - Montreal, Kanada, 1971. okt. 26.)

író, történész

     Apja Rizinger Gáspár tanító, anyja Bakk Ilona. Édesapját gyermekkorában elvesztette; rokona, Bodrogközi Zoltán lévai tanár fogadta örökbe és nevelte fel. A Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-filozófia szakon szerzett doktorátust. Az I. világháborúban gyalogsági tisztként a galíciai "raracsai" ütközetben való helytállásáért vitézi címet kapott. 1919-1922 között Nagykanizsán a Zalai Közlöny szerkeszt?je volt, majd budapesti lapoknál dolgozott. 1923-tól Eckhardt Tibor munkatársa, majd londoni megbízottja, kés?bb a Miniszterelnökség sajtóosztályán miniszteri tanácsos volt. 1945 után szovjet börtönbe került. 1946-ban agrármozgalmi munkája elismeréséül dicsérettel igazolták, a Miniszterelnökségre nem tért vissza, fizikai munkával tartotta fenn magát. 1951-ben családjával együtt kitelepítették Hajdú-Bihar megyébe, szentendrei birtokától, vagyonától megfosztották. 1960-ban kivándorolt Kanadába a fiai után. Versei, novellái, regényei jelentek meg, sokat foglalkozott agrárproblémákkal, a földkérdés megoldásával.
IrodalomNagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. : 113.p.(?okt.24.)
 Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. : 3.680-681.has.(*nov.24.)
 Bodroghközy László közlése
 Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. : 456-457.p.
 Magyar életrajzi lexikon. : 4.104.p.
 Magyar életrajzi lexikon. : 4.104.p.(*nov.24.)
Főbb művekKödfoszlányok : Versek
 Márványasszony : Novellák
 A magyar agrármozgalmak története
 A világ tetején : Regény
 Az ezredévi nemzedék : Regény