Bárdió Sándor

(Sümeg, Zala vm., 1899. szept. 28. - ?)

huszáralezredes

     Apja Bárdió Ferenc ügyvéd, közjegyz?, anyja Hubinszki Etelka. A bécsújhelyi Katonai Akadémia elvégzése után hadnagyként a 15. huszárezredben, 1919 és 1921 között a Dunántúli 2. huszárezredben szolgált, létszámcsökkentés miatt elbocsátották. 1929-t?l újra szolgálatba lépett, a 3. huszárezredben géppuskás szakaszparancsnok, 1932-t?l Sopronban lovas géppuskás századparancsnok, 1935-t?l Pápán a 3/3. lovasszázad parancsnoka volt. 1941-ben a 3/4. lovasszázad parancsnokaként vonult a keleti frontra, ahol hamarosan átvette a 3/11. huszárosztály parancsnokságát. A harctérr?l visszatérve Munkácson lónyilvántartó tisztként tevékenykedett (1941. nov. 1. - 1943. febr. 1.) 1943. májusától Kassán a VIII. önálló huszárszázad parancsnoka volt, ?rnaggyá léptették el?, 1943. októberét?l a 24. felderít? osztály huszárszázadának parancsnokává nevezték ki, 1944. márciusában a galíciai hadszíntérre vonult, alezredessé léptették el?, átvette a 24. felderít? osztály parancsnokságát.1944. decemberét?l 1945. márciusáig a 24. gyaloghadosztály törzsszázadának parancsnoka, majd a német LIX. hadtest összeköt? tisztje volt. 1945. május 10-t?l 1948. július 7-ig szovjet hadifogságban volt. Hazatérése után a honvédségt?l elbocsátották, 1958-ban lefokozták. Lesenceistvándi sz?l?ingatlanán gazdálkodott.
IrodalomBene János-Szabó Péter: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar, 1938-1945 : 38.p.