Páll Endre

(Sopron, Sopron vm., 1923. szept. 2. - Kaposvár, Somogy m., 2013. okt. 6.)

erd?mérnök, vadász, vadgazda, vadászati szakíró

     Gyermekkorát a Zala megyei Szentpéterfölde melletti Budnya-pusztán töltötte, édesapja ott dolgozott a herceg Esterházy hitbizomány erd?gondnokaként. A gödöll?i Premontrei Gimnáziumban érettségizett, 1941-1947 között a József nádor Egyetem Erd?mérnöki Karán tanult, Sopronban. Az egyetem elvégzése után a Lenti F?részüzemben állt munkába, majd erd?gondnok-helyettes a Novai Állami Erd?gondokságnál, 1949-t?l a Zalacsányi Állami Erd?gondnokság vezet?je, 1950. augusztus 1-jét?l a Lenti Állami Erd?gazdasághoz került. 1953-tól a Keszthelyi Erd?gazdaságnál dolgozott f?mérnökként. 1956-ban megválasztották a helyi forradalmi munkástanács elnökének. A forradalom után emiatt lefokozták, a Zamárdi Erd?gazdasághoz helyezték alacsonyabb beosztásba. 1967-ben kollégáival létrehozták a Gyótai Vadásztársaságot, melynek 35 éven át vadászmestere volt. 1971-t?l a Somogyi Erd?- és Fafeldolgozó Gazdaság Központjában dolgozott Kaposváron, vadászati osztályvezet?ként ment nyugdíjba 1983-ban. Több vadászati szakkönyv szerz?je volt. A vadászat , a vadgazdálkodás területén kifejtett tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el: Nimród-vadászérem, Hubertus Kereszt arany fokozata, Magyar Nemzeti Vadászrend, Magyar Vadászatért Emlékérem, Vadászkamara Aranyérme. A nagykanizsai köztemet?ben temették el 2013. november 15-én.
IrodalomBaráth László: Páll Endre emlékezetére
Főbb művekA vaddisznó és vadászata
 Vadásztarisznya
ArcképBaráth László: Páll Endre emlékezetére