Molnár László

(Zalaegerszeg, Zala vm., 1924. jún. 15. - Sopron, Gy?r-Moson-Sopron m., 2012. okt. 11.)

katonatiszt, alezredes, bányamérnök, múzeológus, helytörténész

Édesapja 1931-t?l rend?rfelügyel? Sopronban, a család is odaköltözött. Középfokú tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc katonai f?reáliskolában végezte (1938-1942). A Ludovika Akadémián tanult 1942-t?l 1944-ig. A frissen végzett hadnagyot azonnl a frontra vezényelték. Megsebesült, csapata Ausztriába vonult vissza, angol fogságba került. Szabadulása után visszatért Magyarországra. A hadseregt?l elbocsátották, ezután bányamérnöki tanulmányokat folytatott, diplomáját 1951-ben kapta meg. Brennbergbányán, Tatabányán, Oroszlányban dolgozott, 1953-tól 1956-ig bányavezet? Várpalotán. Elbocsátották, katonai rendfokozatától megfosztották. A Nógrád megyei szénbányánál kapott munkát, 1961 és 1964 között ipari gazdasági szakmérnöki oklevelet szerzett, szervezési f?mérnökké nevezték k. 1975-en megbízást kapott a Sopronban lév? Központi Bányászati Múzeum igazgatására. A Bányászati Egyesület vezet?ségi tagja, a TIT Sopron városi szervezetének alelnöke, a Honvéd Hagyomány?rz? Egyesület soproni részlegének elnöke volt. Visszakapta katonai rendfokozatát, 1995-ben ?rnaggyá, 1998-ban alezredessé léptették el?. 1999-ben nyugdíjba vonult. Munkájáért Sopron városa Pro Urbe díjat (1998) és Sopronért díjat (2004)adományozott neki.
Irodalom	Heged?s Elemér: Elhunyt Molnár László (1924-2012)
Arckép	Heged?s Elemér: Elhunyt Molnár László (1924-2012) : 288.p.