Engelbrecht Károly

(Bábolna, Komárom vm., 1860. máj. 10. - Budapest, 1903. jan. 17.)

sz?lész, borász

Apja állatorvos volt a bábolnai ménesbirtokon, majd a keszthelyi Gazdasági Tanintézet tanára lett, így fia is Keszthelyre került. A nagykanizsai és a keszthelyi gimnáziumban tanult; ezután a Gazdasági Tanintézet hallgatója lett. Tanulmányai befejeztével a Festetics uradalom gyakornokként alkalmazta; itt kezdett sz?lészettel és borászattal foglalkozni; 1880-ban az érdiószegi vincellérképezde tanára lett, ahol szaktanítói képesítést szerzett. 1883-ban a pozsonyi kertészeti szakiskola igazgatójává nevezték ki. 1886-ban a borászati kormánybiztosság munkatársa, 1893-ban központi sz?lészeti-borászati felügyel?, 1899-ben f?felügyel? lett. Az 1890. évi párizsi nemzetközi kiállításon az általa készített anyag a kiállítás nagy aranyérmét nyerte el. Egész munkássága a filoxéra és az egyéb sz?l?betegségek leküzdése, az oltványgazdálkodás elterjesztésének jegyében telt el. Hivatalos állása mellett szerkeszt?je, f?munkatársa volt a Borászati Lapoknak, illetve a Sz?l?- és Borgazdasági Lapoknak. Munkásságáért megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, a királyi tanácsosi címet, s a francia "Pour le merite agricole" kitüntetés tiszti keresztjét.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 2.1318.has.
	Agrártörténeti életrajzok. : 107-112.p.
Főbb művek	A sz?l?oltványok termesztésér?l
	Sz?l?- és borgazdaság
	Útmutatás a sz?l?mívelésre, különös tekintettel a Phylloxera által elpusztított sz?l? felújításának : Szerkesztette
Arckép	Agrártörténeti életrajzok. : 105.p.