| Asbóth Jánosnak, a Georgikon igazgatójának volt a fia. Bécsben hadmérnöki akadémiát végzett, majd 1820-tól egy cs. kir. vértesezredben szolgált, míg 1843-ban századosként helyezték (balesete miatt) nyugállományba. A Krassó megyei Lugoson telepedett le, és feleségül véve Asbóth Flórát (unokatestvérét), bérl?ként gazdálkodott. 1848 áprilisától a helyi nemzet?rségben szolgált, júliustól december közepéig a Krassó megyei nemzet?rség egyik zászlóaljának volt a parancsnoka, ?rnagyi rangban. 1849 januárjában léptették el? honvédalezredessé, és rábízták egy hadosztály parancsnokságát. Részt vett a tavaszi hadjáratban, érdemeiért április közepén lett ezredes. Buda visszafoglalásakor szintén kitüntette magát. Vitézül harcolt, és gy?zött ugyan június 20-án a peredi csatában is, de túl sok emberét feláldozta, ezért leváltották. A világosi fegyverletétel után, 1849 novemberében el?bb halálra, majd tizennyolc év várfogságra ítélték. 1856-ban kapott kegyelmet, de 1861-ben egy függetlenségi szervezkedés részeseként ismét letartóztatták és néhány hónapra bebörtönözték. A börtön megtörte, és ? maga ajánlkozott fel besúgónak a császári titkosrend?rség számára. 1863-64-ben ? árulta el az Almásy-Nedeczky féle összesküvést. Err?l azonban kortársai semmit sem tudtak, haláláig közmegbecsülés övezte. |
