Glavina Lajos

(Pribiszlavec, Zala vm., (ma: Horvátország), 1806. aug. 12. - Gelse, Zala vm., 1885. aug. 13.)

országgy?lési képvisel?, f?ispán

A horvát származású nemesi családban született Glavina Lajos a kanizsai piarista gimnáziumban kezdte tanulmányait. Miután 1829-ben ügyvédi diplomát szerzett, Batthyány Fülöp herceg körmendi uradalmi központjában nyert el?bb titkári, majd ügyészi, azután pedig levéltárnoki állást. Az 1840-es évek elején megházasodott, és felesége, Csertán Zsuzsanna - Csertán Sándor n?vére - birtokán, Nemesapátiban telepedett le. 1846-ig dolgozott Körmenden, akkor - az Inkeyek által a belga uralkodónak eladott - pallini uradalom jószágkormányzója lett. Már az 1830-as évek közepét?l ellenzéki nézeteket vallott. 1843-ban a nemesi adózás mellett agitált, 1845-ben mind Zala, mind pedig Vas megyében önkéntes adófizetést vállalt. 1845-1847-ben mindkét vármegye közgy?lésein felszólalt az adminisztrátorok törvénysértései ellen. 1846-ban a zalai ellenzék meggy?z?déses tagjaként jellemezték, és Deák Ferenc reformpolitikájának feltétlen híve volt. 1848-1849-ben a Muraköz lakosságának mintegy felét felölel? csáktornyai választókerület képvisel?jeként vett részt a népképviseleti országgy?lés pesti, majd debreceni munkájában, er?sítve a kormányt támogató liberális centrumot. A császári hadbíróság 1850-ben eljárást indított ellene, de felmentették. Az 1850-es években ismét a pallini uradalom jószágigazgatójaként dolgozott. 1861-ben elnöke lett a vármegye törvényszékének, majd a megye nemesi pénztárának, 1863-ban pedig a Zala Megyei Gazdasági Egyesületnek is. A kiegyezés után a Deák-párt zalai elnökévé választották, és kiemelked? szerepet játszott a vármegye közéletének számos területén. 1880-tól haláláig Zala vármegye f?ispánja, és hivatalból a f?rendiház tagja volt. Gelsén temették el, síremléke ma is áll a falu temet?jében.
Irodalom	Az 1848-1849. évi els? népképviseleti országgy?lés történeti almanachja : 303-304.p.
	Molnár András: Glavina Lajos, Csáktornya országgy?lési képvisel?je