Hadrovics László

(Alsólendva, Zala vm., (ma: Lendava, Szlovénia), 1910. jún. 27. - Budapest, 1997. máj. 12.)

nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus

     Apja Hadrovics Elek körjegyz? volt Lendván, majd K?szegre, Keszthelyre került. Így fia az elemi iskolát szül?falujában, a gimnázium els? négy osztályát K?szegen, az utolsó négyet Keszthelyen végezte. A budapesti egyetemen magyar-latin-szláv filológiából szerzett oklevelet. 1937-42-ben az Egyetemi Könyvtár, ezután a Történettudományi Intézet munkatársa, 1951-t?l az ELTE docense, 1954-t?l egyetemi tanára, 1965-80 között tanszékvezet?je. 1948-tól az MTA levelez?, 1970-t?l rendes tagja volt. 1985-ben Állami Díjat, 1987-ben Pais emlékérmet kapott. A délszláv népek történetével, f?leg a horvát nyelvvel, a magyar délszláv nyelvi és történelmi kapcsolatokkal, a magyar nyelv szláv jövevényszavaival, élete utolsó évtizedeiben magyar jelentéstannal és mondattannal foglalkozott.
IrodalomMagyar és nemzetközi ki kicsoda, 1996. : 387.p.
 Benk? Loránd - Marianovi?, Stanislav - Németh G. Béla - Nyomárkay István: Búcsú Hadrovics Lászlótól
Főbb művekOrosz-magyar, magyar-orosz szótár : Gáldi Lászlóval
 Magyar-szerbhorvát, szerbhorvát-magyar szótár
 Az ómagyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban
 A funkcionális magyar mondattan alapjai
 Ungarische Elemente im Serbokroatischen
 Magyar történeti jelentéstan
 A magyar Huszita Biblia és cseh rokonsága
ArcképKossuth-díjasok és Állami-díjasok almanachja, 1948-1985. : 633.p.
 Magyar Nyelv : 1997.3.sz