Ihász-Kovács Sándor

(Rezi, Zala vm., 1918. márc. 18. - Máramarossziget, Máramaros vm., (ma: Sighetu Marma?iei, Románia), 1944. aug. 21.)

földm?ves, partizán

Kisparaszti családban született, szüleivel együtt gazdálkodott. 1939 ?szén bevonult katonának és 1942 nyarán a 2. magyar hadsereggel a frontra küldték. A timi nagy támadás els? napján sebesülten fogságba esett. Hadifogolykórházba, gyógyulás után pedig a krasznogorszki 27. számú hadifogolytáborba került. 1943 ?szén antifasiszta iskolára küldték. Az iskola elvégzése után jelentkezett partizánmunkára; Rácz Gyula csoportjába kerülve Nyugat-Belorussziában, Kovel-Breszt-Pinszk városok környékén, majd Lengyelországban, Lublin vidékén vívtak harcokat, közösen a "Leszcze Polska nie zginela" (Nincs még veszve Lengyelország) nev? lengyel partizánegység csoportjaival. Ihász-Kovács Sándor kiemelked? tetteiért megkapta a Honvéd? Háború Partizánja kitüntetés els? fokozatát. 1944 májusának végén a Rovnó melletti Obarov községben lév? partizántáborban ejt?erny?s kiképzést kapott. 1944. augusztus 21-én Máramaros-Bikszárd térségében nyomtalanul elt?nt. Emlékét szül?falujának közepén sziklatömb emlékm? ?rzi.
Irodalom	Élni emberül. A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. Életrajzgy?jtemény. : 211-212.p.
	Dékán István: Hazatérés. Egy magyar partizán-parancsnok visszaemlékezései, 1942-1944
	Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Dokumentumok a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom t
Arckép	Élni emberül. A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. Életrajzgy?jtemény. : 211.p.