Károly Gyula

(Keszthely, Zala vm., 1910. jan. 22. - Keszthely, Zala m., 1989. febr. 13.)

fest?

Fiatal korában papnak készült, de a festészet iránti szenvedélye eltérítette ett?l. A Képz?m?vészeti F?iskolát 1939-ben fejezte be Budapesten. Ezt követ?en néhány évig a f?városban élt, arcképfestésb?l tartotta fenn magát. 1944-ben visszatért Keszthelyre, ahol kezdetben templomi freskók javításával, faragványok aranyozásával, restaurálással foglalkozott. Az 1950-es évek közepén kapott megbízást a Jásd melletti szentkúti búcsújáró kápolna és a jásdi plébániatemplom kifestésére. Ezután sorra kapta a megrendeléseket, els?sorban Megyesi Schwartz Róbert kanonok jóvoltából, aki kés?bb is támogatója maradt. Nyíltan megvallott vallásossága miatt semmilyen állami támogatást sem kapott, a Képz?m?vészek Szövetsége nem vette tagjai közé, m?veir?l a hivatalos kritika nem vett tudomást. Festményeit mélyen áthatja a vallásosság, historizáló, tiszta formákra törekv? munkái a római iskolához közelítik egyéni stílusát.
Irodalom	Kostyál László: Károly Gyula emlékezete.
Főbb művek	Dörgicse (1936, 1939) : Freskó
	Jásd-Szentkút (1954) : Freskó
	Jásd (1957) : Freskó
	Bakonygyepes (1963) : Freskó
	Püspökmolnári (1964) : Freskó
	Garabonc (1965) : Freskó
	Vöröstó (1958) : Templomi olajkép
	Barnag (1967) : Templomi olajkép
	Szápár (1970) : Templomi olajkép
	Küls?vat (1975-1976) : Templomi olajkép
	Mersevát (1980) : Templomi olajkép