Kis János

(Szentandrás, (ma: Rábaszentandrás), Sopron vm., 1770. szept. 22. - Sopron, Sopron vm., 1846. febr. 19.)

író, költ?, m?fordító, evangélikus szuperintendens

Szülei a Festetics grófok jobbágyai voltak. A soproni líceumban, majd külföldi egyetemeken tanult, hazatérve Gy?r, Zala és Vas megye több községében lelkészkedett. 1799-ben K?vágóörsre került. Visszaemlékezéseiben szemléletes képet rajzol a község társadalmi életér?l, Festetics Györgyr?l, Berzsenyi Dániel K?vágóörsön tett látogatásáról. Levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel is. Lírájában els?k közt állított emléket a Balatonnak. A nyelvújításban Kazinczy álláspontját képviselte, hatására els?sorban m?fordításokkal akarta gazdagítani a magyar nyelvet. Jelent?s érdeme Berzsenyi felfedezése. A keszthelyi Helikoni ünnepségeken részt vett, tiszteletére ott emlékfát is ültettek. 1812-ben a dunántúli evangélikus egyházkerület szuperintendensévé választották. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1830-ban, a Kisfaludy Társaság 1842-ben választotta tagjává. Görög, latin, német és francia klasszikusokat fordított, írt valláserkölcsi, pedagógiai m?veket, prédikációkat.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 6.306-322.has.
	Magyar irodalmi lexikon. : 1.635.p.
	Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. : 261-262.p.
	Új magyar irodalmi lexikon. : 2.1040.p.
	Új magyar életrajzi lexikon. : 3.927-928.p.
Főbb művek	Kis János versei I-III.
	Kis János szuperintendens visszaemlékezései életéb?l I-II.