Kóczián Géza

(Zalaegerszeg, Zala vm., 1942. ápr. 11. - Nagyatád, Somogy m., 1987. nov. 24.)

gyógyszerész

?sei apai és anyai ágon egyaránt neves gyógyszerészek voltak, 1965-ben ? is gyógyszerész oklevelet szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Rendkívüli képességei alkalmassá tették volna egyetemi kutatói munkára, de a családi kötelezettség hazaszólította. Munkája mellett érdekl?dése a népi orvoslás és az etnobotanikai kutatás felé vezette. Gy?jt?munkáját nagyobbrészt Erdélyben végezte, mellette sz?kebb hazájában, Somogy megyében folytatta. Nagyatádon telepedett le. Az utolsó pillanatban örökítette meg a népi gyógymódokat, szokásokat, növényismeretet. Hét nyelven beszélt. A népi gyógynövényeket az országban, s?t nemzetközi viszonylatban is els?ként osztályozta hatástanilag, ezzel is megkönnyítette a kritikai értékelést. Megjelent dolgozatai gy?jtésének kisebb hányadát teszik ki, de 1050 oldalas doktori disszertációja olyan adattár és feldolgozás, amely pótolhatatlan értéket jelent az elkövetkez? generációk számára is. E dolgozata alapján avatták mez?gazdasági doktorrá a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen. Több közép-európai szimpóziumon és hazai konferencián tartott el?adást. Gy?jtött adatai a hazai néprajz maradandó értékei. Rendszeresen publikált az Agrártörténeti Szemlében, a Gyógyszerészet cím? szakfolyóiratban, egyéb tudományos folyóiratokban.
Irodalom	Szabó László, Gy.: Emlékezés dr. Kóczián Géza nagyatádi gyógyszerészre, a magyar etnobotanika...
Főbb művek	Gyakran használt növények a magyar népi állatorvoslásban
	A káros szenvedélyek okai - az alkoholfogyasztás népi orvoslási hagyományai és túlzásai