(Keszthely, Zala vm., 1818. dec. 25. - Csorna, Sopron vm., 1902. aug. 2.)
premontrei szerzetes, tanár, nemzet?rtiszt
1828-tól 1835-ig a keszthelyi premontrei gimnáziumban tanult. 1835-37-ben a gy?ri jogakadémián hallgatott bölcseletet, majd belépett a premontrei rendbe. 1843 júliusában szentelték pappá. Szerzetestanárként dolgozott 1843-46-ban a szombathelyi, majd 1847-t?l a keszthelyi gimnáziumban, miközben költészettannal foglalkozott. 1848 nyarán nemzet?rf?hadnagyként teljesített ?rszolgálatot a Mura mentén. Jellasich támadása után gerillaakciót szervezett az ellenség utánpótlásának elfogására. 1849 májusáig ismét a nemzet?rség szervezésében és a honvédújoncozásnál segédkezett, mindenekel?tt hazafias beszédeivel lelkesített. A császári hadbíróság 1849 ?szén "lázítás" miatt nyolc évi vasban töltend? várfogságra ítélte. El?bb Olmützben, majd Josefstadtban raboskodott. 1853 októberében császári amnesztiával szabadult. A tanítástól eltiltották és rend?ri felügyelet alatt állt. Ett?l kezdve a csornai rendi székházban élt, el?bb mint házgondnok, majd préposti titkár, végül mint rendjének kormányzó perjele. A csornai Szent Antal temet?ben nyugszik. Rendi teend?i mellett mindvégig foglalkozott tudománnyal és irodalommal. Kisebb írásai mellett 11 önálló könyve jelent meg.