Magyar Imre, öttömösi

(Dunaföldvár, Tolna vm., 1791. máj. 19. - Szabadka, Bács-Bodrog vm., (ma: Subotica, Szerbia-Montenegró), 1871. szept. 22.)

mez?gazdász, földbirtokos, tanár

Kalocsán, majd Bécsben tanult. 1811-ben a keszthelyi Georgikon hallgatója lett. Tanulmányai befejezése után 1814. január 1-jén segédtanárrá nevezték ki. Még ugyanebben az évben Festetics György áthelyezte a csáktornyai uradalmába gazdatisztnek. 1819-ben, a gróf halála után a nagymányai uradalom igazgatója, kés?bb a jankováci uradalom felügyel?je lett. 1847-ben, amikor az uradalmat az Orczy-család eladta, nyugdíjazták. Ett?l kezdve saját szabadkai földjén gazdálkodott. Kiváló eredményeket ért el a juh- és szarvasmarhatenyésztésben, a sz?l?m?velésben és borászatban. Az országosan ismert szakembert Bács, Csongrád és Heves vármegyék táblabírónak választották. 1854-t?l a Kiskunság és Pest megye alsó részének kataszteri kerületi igazgatója volt. Örökbefogadott fia Magyar László, a híres Afrika-kutató.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 8.288-289.has.
	Magyar életrajzi lexikon. : 2.120.p.
	Magyar Imre
	Emlékkönyv a Georgikon alapításának 100-ik évfordulója és a gazd. tanint. új épülete felavatása... : 33.p.
	Új magyar életrajzi lexikon. : 4.395.p.