Marton Boldizsár

(Kiskomárom, Zala vm., 1887. szept. 9. - Budapest, 1966. máj. 29.)

karmelita szerzetes, tanár, író

Elemi iskoláit szül?falujában végezte. 1897-t?l a keszthelyi gimnázium diákja volt, itt végezte el az els? négy osztályt, majd Nagyszombatban tanult, 1905-ben érettségizett. A budapesti egyetemen szerzett tanári képesítést. Pályáját Petrozsényben kezdte, 1914-1925 között a zalaegerszegi gimnázium tanára volt. Közben 1916-1918 között katonaként szolgált, itt szerzett élményeit a Muzulmán sírokon cím? kötetében írta meg (Zalaegerszeg, 1922.) 1925-t?l Gy?rben, 1943-tól Budapesten volt karmelita szerzetes, beszédei több kötetben is megjelentek. Nyilvános m?ködése 1950-ben a szerzetesrendek feloszlatásával ért véget. Hosszú, súlyos betegség után halt meg, 1966. június 4-én a gy?ri karmelita templom kriptájában temették el. 1975-ben rendje megkezdte az el?készületeket boldoggá avatására. A keszthelyi karmelita templom falán 2006-ban emléktáblát avattak a tiszteletére.
Irodalom	Puskely Mária: Marcell atya - Élete és lelkisége
	Soósné Martinka Éva: Marton Boldizsár - Marcell atya : 131-133.p.
	Ferencz Melinda: 120 éve született, 110 éve lett a keszthelyi gimnázium diákja... : 16-20.p.
Főbb művek	Szépszeretet. Egy karmelita hivatás története
	Kisboldogasszony csillaga. Marcell atya naplójegyzetei : életrajzi bevezetéssel
Arckép	Soósné Martinka Éva: Marton Boldizsár - Marcell atya : 132.p.
	Ferencz Melinda: 120 éve született, 110 éve lett a keszthelyi gimnázium diákja... : 16. p.