Barcza Boldizsár, nagyalásonyi

(Magyargencs, Vas vm., 1812. jan. 27. - Kustánszeg, Zala vm., 1895. ápr. 1.)

test?r, honvéd?rnagy

Barcza Boldizsár Vas megyei táblabíró fia, a pozsonyi líceum elvégzése után 1832-ben a cs. kir. 32. gyalogezred hadapródja lett, majd 1833-tól a bécsi magyar nemesi test?rségnél teljesített szolgálatot. 1838 nyarán alhadnagyi rangban lépett át a cs. kir. 62. gyalogezredbe, azután pedig rövidesen a 2. huszárezredhez került. 1842-t?l ugyanitt f?hadnagy lett, 1846-ban azonban kilépett a császári hadseregb?l. 1848 májusában az els?k között jelentkezett szolgálatra az újonnan szervez?d? honvédségnél. A miniszterelnök a Pécsett alakuló 8. honvédzászlóalj századosává nevezte ki. Pályafutása ett?l kezdve szorosan egybeforrott a 8. honvédzászlóalj sorsával, amely szinte mindvégig Délvidéken, Bácskában állomásozott, és a szerbekkel hadakozott. 1849 áprilisában lett a zászlóalj parancsnoka, és alakulatával rendkívül véres csatákban vett részt. Zászlóalját az 1849. június 7-i, kátyi csatában érték a legsúlyosabb veszteségek. Az alakulat helytállását és vitézségét Kossuth Lajos kormányzóelnök saját kez?leg jutalmazta meg a 3. osztályú érdemjel kitüntetéssel. A szabadságharc leverése után Aradon állították hadbíróság elé. El?bb kötél általi halálra, majd tizenhat évi várfogságra ítélték. 1852-ben amnesztiával szabadult a munkácsi várbörtönb?l. 1853-ban telepedett le Zala megyében: el?bb Kerecsenyben, azután Csonkahegyháton, az 1860-as évek közepét?l pedig Kustánszegen élt, a Pap Istók-féle birtokon gazdálkodva. A kiegyezés után tagja lett a Zala megyei honvédegyletnek. Vagyona nem volt, bérl?ként, nagy szegénységben tengette az életét. A kustánszegi temet?ben álló új síremléke napjainkban évr?l évre a március 15-i ünnepi megemlékezések színhelye.
Irodalom	Molnár András: Barcza Boldizsár honvéd ?rnagy (1812-1895)
	Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49. : 99.p.(3.átd. jav. kiad.:221-222.p.)
	A magyar test?rségek névkönyve, 1760-1918 : 76-77.p.(+Budapest)