Mikola Sándor

(Péterhegy, Vas vm., 1871. ápr. 16. - Nagykanizsa, Zala vm., 1945. okt. 1.)

tanár, fizikus

A budapesti Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet, egy évig Eötvös Loránd tanársegédje, 1897-t?l nyugdíjazásáig, 1935-ig a budapesti evangélikus gimnázium tanára, 1928-tól igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 1921-ben levelez?, 1942-ben rendes tagjává választotta. 1941-t?l Péterhegyen élt. A magyarországi szlovének (vendek) érdekében végzett tevékenysége miatt 1945 tavaszán a jugoszláv hatóságok a strniscei táborba zárták, 1945 szeptemberében kiszabadult, az elszenvedettek miatt hamarosan meghalt. Kiváló pedagógus volt, tudományos munkássága f?ként a hangtanra és a dielektrikumok fizikájára terjedt ki. Foglalkozott a fizika ismeretelméleti kérdéseivel is. Kísérleti eszközöket tervezett. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat a fizikatanítás el?mozdítása érdekében 1961-ben Mikola Sándor emlékdíjat alapított.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 8.1362.has.
	Magyar életrajzi lexikon. : 2.213.p.
	Új magyar életrajzi lexikon. : 4.748-749.p.
Főbb művek	A physikai alapfogalmak kialakulása
	A fizika gondolatvilága
	A fizikai megismerés alapjai
Arckép	Új magyar életrajzi lexikon. : 4.749.p.