Morvay Gyula

(Tardoskedd, Nyitra vm., (ma: Tvrdo?ovce, Szlovákia), 1905. okt. 2. - Pécs, Baranya m., 1998. febr. 21.)

tanár, költ?, író

Prágában magyar-szlovák testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett 1928-ban. 1929-t?l Pereden, 1935-t?l Rimaszombatban tanító, 1940-t?l Abonyban polgári iskolai tanár, 1947-t?l Nagykanizsán megbízott gimnáziumi igazgató volt. 1985-t?l haláláig Pécsen élt. Az 1920-as években részt vett a Sarló-mozgalomban. A radikális népi irodalom képvisel?je volt. Expresszionista hangvétel? verseiben, regényeiben a hagyományos falukép ellen lázadt. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének. Nyolcvanadik születésnapján az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki.
Irodalom	Csanda Sándor: Morvay Gyula
	Z. Szabó László: Morvay Gyula útja
	Büky László: Morvay Gyula halálára
	Kortárs magyar írók, 1945-1997. Bibliográfia és fotótár. : 2.179.p.
	Magyar irodalmi lexikon. : 2.298.p.
	Új magyar irodalmi lexikon. : 2.1415-1416.p.
	Új magyar életrajzi lexikon. : 4.863.p.
Főbb művek	Forróra fülledt talaj : Versek
	Magamig ért a sor : Versek
	Emberek a majorban : Regény
	Falu a havasok alatt : Regény
	A nagy út : Regény
	Valami készül : Regény
	Fekete föld : Regény
	Az öreg k?fejt? : Elbeszélések