Nagy István

(Kerkakutas, Zala vm., 1897. nov. 25. - Berhida, Veszprém m., 1971. nov. 29.)

fafaragó

Egész életében juhászember volt. A pásztorélet hagyományos tárgyait faragta - botot, dobozt, tükröst -, de sikeresen kísérletezett új formákkal: dohánykészletekkel, papírvágó késekkel, kit?z?kkel. Csak fával dolgozott, mélyített technikával, a fény-árnyék játéka kiválóan érvényesült darabjain. Különös szeretettel foglalkozott állatfigurákkal. Pályázatokon, kiállításokon sikerrel szerepelt. 1954-ben lett népi iparm?vész, 1957-ben a Népm?vészet Mestere.
Irodalom	Lengyel Györgyi: Fafaragás
	Magyar életrajzi lexikon. : 4.650.p.
	Új magyar életrajzi lexikon. : 4.952.p.