Nagyváthy János

(Miskolc, Borsod vm., 1755. jan. 19. - Csurgó, Somogy vm., 1819. febr. 13.)

mez?gazdász, szakíró

Elszegényedett nemesi családból származott. A helyi gimnázium elvégzése után a sárospataki f?iskolára került, ahol jogi és teológiai tanulmányokat folytatott. Sárospatak után gróf Szapáry Istvánnál házitanítóskodott, majd Losoncra került, ahol költészettant tanított. Szembetegsége miatt le kellett mondania tanulmányairól, s gyógykezelés céljából Pestre utazott. Bejárt az egyetemre Mitterpacher mez?gazdasági el?adásait meghallgatni, s rövidesen szabadk?m?vesként a kor haladó gondolkodású egyéniségeivel került kapcsolatba. Egy id?re katonának állt, s élelmezési titkárként végigjárta Ausztriát, Belgiumot és Olaszországot. Mindenütt figyelemmel kísérte a gazdasági viszonyokat. 1786-ban leszerelt, s egy Bécs melletti birtokra került gyakornoknak. A bécsi szabadk?m?ves páholyban ismerkedett meg Festetics Györggyel és Széchényi Ferenccel. Neve hamarosan bekerült az 1790-es évek bizalmas rend?rségi jelentéseibe. 1790-ben - névtelenül - három felvilágosult utópista társadalompolitikai röpiratot jelentetett meg, 1791-ben adta ki f? m?vét, az els? magyar nyelven írt rendszeres mez?gazdasági munkát, "A szorgalmatos mezei gazdát...". A könyv túlmutatott a hagyományos feudális gazdálkodáson, s kiállt a váltógazdálkodás és takarmánytermelés mellett. Még ugyanebben az évben Keszthelyre költözött, s átvette a Festetics uradalom jószágkormányzói tisztét. Látta, hogy az uradalmi gazdálkodás színvonala csak képzett gazdatisztekkel fokozható, így terjedelmes utasítást dolgozott ki a Festetics-birtok gazdatisztjei számára. Hat évet töltött Keszthelyen. Tevékenységével el?készít?je volt a Georgikonnak, de Nagyváthy az intézet munkájában már nem vett részt. Festetics - aki szintén gyanús elemnek min?sült Bécsben - nem engedhette meg, hogy új vállalkozásában közvetlen szerepet szánjon a rebellisségre hajló jószágigazgatónak. Így 1797-ben szerz?désének lejártával negyvenkét évesen nyugállományba vonult. A gróftól végkielégítésül kapott birtokára, Csurgóra vonult vissza. Huszonkét évig élt Csurgón, haláláig. Gazdaságát mintaszer?en m?velte, közben irodalmi tevékenységet is folytatott. Zala és Somogy vármegye táblabírájául választotta. N. J. az egyik els? magyar nyelv? erdészeti író, aki részletesen foglalkozott az erd?kkel, fákkal, az erd?gazdálkodással és a vadászattal. A magyar erd?gazdálkodás els? magyar nyelv? összefoglalóját írta meg, melyben fellelhet?k a zalai tapasztalatok is. Munkái - amelyek közül több csak halála után jelent meg - hosszú ideig hatással voltak a magyarországi mez?gazdaság fejl?désére. Keszthelyen növényvéd? szakközépiskola viseli nevét.
Irodalom	Magyar agrártörténeti életrajzok. : 2.618-622.p
	Magyar életrajzi lexikon. : 2.282.p
	Magyar irodalmi lexikon. : 2.336.p
	Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon 1797-1848.
	A Pallas nagy lexikona. : 12.969.p
	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 9.791-795.has
	Nagyváthy Kálmán: N. J
	Márkus László: N. J. az erd?gazdálkodás els? magyar nyelv? összefoglalója : 175-178.p
	A Balaton tudományos, m?vészeti és közéleti arcképcsarnoka : 166.p.
Főbb művek	A szorgalmatos mezei gazda I-II
	Magyar háziasszony
	Magyar practicus termeszt?
	Magyar gazdatiszt
	Magyar practicus tenyészt?
Arckép	Magyar agrártörténeti életrajzok. : 2.618.p
	Magyar irodalmi lexikon. : 2.336.p
	Magyar életrajzi lexikon. : 2.283.p
	A Balaton tudományos, m?vészeti és közéleti arcképcsarnoka : 166.p.