Barthos Gyula

(Nagykanizsa, Zala vm., 1883. jún. 30. - Nagykanizsa, Zala m., 1971. febr. 28.)

erd?mérnök, ornitológus

A helyi középiskola elvégzése után Selmecbányára, a Bányászati és Erdészeti Akadémiára került. 1905-t?l rendszeresen jelentek meg írásai szaklapokban. 1906-ban Hermann Ottó els?ként Barthos Gyulának adta át az ornitológiai "rendes megfigyel?i" oklevelet. 1906. december 1. és 1919. február 12-e közt Gróf Kendeffy Gábor birtokán, f?erdészként Erdélyben a Retyezát hegységben dolgozott. A Kárpátok vadregényes vidékér?l sok vadászati, erdészeti és ornitológiai cikket írt. A Retyezát hegységr?l óriási madár és vadtrófea gy?jteményt, megfigyelési feljegyzést, vadászati és ornitológiai könyvtárat gy?jtött össze, aminek nagy része elveszett. 1919. február 12-én került vissza Nagykanizsára, miután Erdélyb?l menekülnie kellett. Hg. Batthyány Strattmann László 3300 kh-as erdejének - erd?hivatalának - vezetésével bízták meg. 1945-ig, 26 éven át dolgozott uradalmi erd?tiszt, erd?mester, majd f?erd?mesteri rangban. 1945. szeptember 8-án, az erd?birtok állami tulajdonba vétele után Barthos Gyula lett az újonnan létesített Nagykanizsai Nyugati Állami Erd?gondnokság vezet?je. 1948-ban nyugdíjba vonult, de még 1971-ben bekövetkezett haláláig is dolgozott. 88 évet élt, ? volt Magyarország legid?sebb ornitológusa, a legtermékenyebb zalai erdészeti, ornitológiai és vadászati szakíró. Könyveib?l, írásaiból árad a természet szeretete és a kutató ember kíváncsisága.
Irodalom	Szakács László: Barthos Gyula a zalai erdészornitológus
	Baráth László: Aki posztumusz könyvével erdészettörténetet írt
Főbb művek	Nordcapi utam madártani és erdészeti tanulságai
	Elhagyott Ádámok - kívül a Paradicsomon
	Erdészüdv, vadászüdv!
Arckép	Barthos Gyula: Erdészüdv, vadászüdv! : IX,XLIV.kép