Palotay István

(Breznóbánya, Zólyom vm., (ma: Brezno, Szlovákia), 1907. szept. 26. - Zalaegerszeg, Zala m., 1972. jún. 30.)

erd?mérnök, szakíró

Édesapja szintén erd?mérnök, kés?bb államtitkár-helyettes volt, Kaán Károly munkatársa, jó barátja. Budapesten a piarista gimnáziumban érettségizett. Egyéves önkéntes szolgálat után Sopronban az Erdészeti F?iskola hallgatója lett, ott szerzett oklevelet. Pályáját Királyszálláson kezdte, majd Máramarosszigeten, utána Rahón dolgozott. A háború utolsó évében a Nagykapornaki Apátság erdeinek üzemtervezését végezte. 1945-ben a Türjei Állami Erd?gondnokságot szervezte meg. 1948. január 1-jét?l Zalaegerszegen erd?m?velési el?adó. Kezdetben az Erd?igazgatóságon, annak átszervezése után az Erd?rendez?ségen m?ködött, utóbbinak vezet?je volt. Kiemelked? szakmai tevékenységet végzett, tudományos kutatómunkájában a szálaló erd?k lehet?ségeit vizsgálta. Az üzemtervi és erd?becslési munkásságát országosan is elismerték. Az ötvenes években sok kit?n? szakembert próbált megmenteni a rendszer megtorlásától. Szakmai tevékenysége mellett elismert tehetség? csellózó és m?kedvel? színjátszó-rendez?, e témakör megyei szakreferense is volt. 1967-ben Bed?-díjjal tüntették ki. A zalai erd?k történetét kezdte el írni, de hirtelen halála megakadályozta, hogy terve sikerüljön. Kézirata - néhány oldal kivételével - elveszett. Emlékét munkájának egyik színhelyén, Szentgyörgyvölgyön, a természetvédelmi területen domborm?ves emlékoszlop ?rzi.
Irodalom	Szakács László: P. I
Főbb művek	Az akác és a magyar erdész
	Néhány szó üzemterveink hibáiról
	Erd?becslési gyakorlatunk id?szer? kérdései
	Fatömeg-tarifák
Arckép	Szakács László: P. I