Patsch Ferenc

(Verespatak, Alsó-Fehér vm., (ma: Rosia Montaná, Románia), 1919. máj. 1. - Budapest, 1979. aug. 4.)

bányamérnök

Pályáját meghatározta, hogy apja is, nagyapja is bányamérnök volt. Német általános iskolát, francia gimnáziumot végzett Erdélyben; 1937-t?l 1940-ig a II. Károly Király Politechnikumban tanult, tanulmányait 1942-ben Sopronban fejezte be, bányamérnöki oklevelet szerzett. Gyakorlati idejét a MAORT-nál töltötte, majd Erdélyben, Herzsán, a Hungária Vegyi M?vek ólom- és cink bányáiban dolgozott. 1943. január 1-jét?l a zalai olajmez?kön kapott munkát. Kutatásokat irányított Salomváron-Kustánszegen, Lovásziban, Bázakerettyén, Pusztaszentlászlón, Nádasdon, Obornokon. 1954-t?l a nagykanizsai fúrási központ f?technológusa, 1957-t?l a dunántúli k?olajkutatások f?mérnöke volt. 1964 márciusától Budapesten az országos K?olaj- és Gázipari Tröszt Fúrási F?osztályának vezet?je lett, majd a Nemzetközi F?osztály élére került. Nyugdíjba vonulása után m?szaki-gazdasági szaktanácsadóként m?ködött. Nevéhez f?z?dik a Jet-fúrás hazai bevezetése, a nagymélység?, valamint a ferde fúrás alkalmazása (Magyarországon el?ször 1948-ban mélyítettek fúrást 3000 méter alá az ? vezetésével az Obornok-2 jel? fúráson). Megalapítója volt a magyar olajpari ment?szervezetnek. Dönt? szerepe volt az 1960-as évek végén a Közel-Keleten els?ként létrejött bérmunkaszerz?dések el?készítésében, megszervezésében. Munkáját számos kitüntetéssel ismerték el. (Kossuth-díj 1952-ben, Szocialista Munkáért Érdemérem 1959-ben, Munka Érdemrend bronz fokozata 1963-ban, Bányászati Szolgálat Érdemérem 1976-ban.)
Irodalom	Lendvai László: P. F
	Magyar életrajzi lexikon. : 4.707.p
Arckép	Magyar életrajzi lexikon. : 4.707.p