Prinz Gyula

(Molnári (ma: Püspökmolnári), Vas vm., 1882. jan. 11. - Budapest, 1973. dec. 31.)

geológus, egyetemi tanár

Édesapja Prinz József állomásf?nök volt a molnári vasútállomáson, anyja síkabonyi Angyal Franciska tisztvisel?ként dolgozott. Családja 1884-ben új szolgálati helyre, Nagykanizsára költözött. A középiskola hat osztályát Nagykanizsán végezte a f?gimnáziumban. A középiskolát Budapesten, az I. kerületi gimnáziumban fejezte be. Érettségi után a budapesti, majd a boroszlói egyetemen tanult. 1904-ben doktorált; 1908-ban a budapesti tudományegyetemen a leíró földtan magántanárává min?sítették. Több közép-ázsiai expedícióban vett részt (1906-1907; 1909), skóciai és izlandi tanulmányutat tett a földkéreg szerkezetének tanulmányozására. A háború után egyetemi tanár volt a pozsonyi (1918-1919), a budapesti (1919-1923), a pécsi (1923-1940) és a kolozsvári (1940-1944) tudományegyetemen. 1945-1957 között a szegedi egyetem földrajz tanszékének vezet?je. Kiváló földrajztudós és oktató volt. A földszerkezet vizsgálata mellett településföldrajzzal és városmorfológiával is foglalkozott. 1920-tól alelnöke, majd elnöke volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, 1935-1949-ig a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Megfosztották akadémiai tagságától, 1990-ben rehabilitálták. Budapesten a farkasréti temet?ben temették el 1974. január 9-én. Szül?falujában 1982-ben emlékparkot avattak tiszteletére, szül?háza falán emléktáblát helyeztek el. A püspökmolnári általános iskola 2005-ben felvette Prinz Gyula nevét.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 11.162-163.has.
	Magyar életrajzi lexikon. : 3.628-629.p.
	Somogyi Sándor: Prinz Gyula, a földrajz tudomány egyetemes m?vel?je
	Sragner Márta: Prinz Gyula bibliográfia
Főbb művek	Ázsia szívében
	Budapest földrajza
	Magyarország földrajza
	Európa természeti földrajza
	Hat világrész földrajza
	Városföldrajz
	Az országdomborzat földszármazástani magyarázata (A "Tisia-elmélet" tükrében)