Révay József; 1904-ig Ullrich

(Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1881. nov. 22. - Budapest, 1970. febr. 19.)

író, irodalomtörténész

Anyja családi nevét vette fel. Piarista tanár lett, 1903-1904-ben Nagykanizsán tanított, majd kilépett a rendb?l. 1917-ig vidéki városokban, 1919-ig budapesti középiskolákban tanított, 1920-ban állását elvesztette. Irodalmi folyóiratok munkatársa, tisztvisel?, lektor, szerkeszt? volt, 1945-52 között a budapesti egyetemen adott el?. Az ókori irodalommal foglalkozott, e témakörb?l számos tanulmánya jelent meg, több nyelvb?l fordított, regényeket, elbeszéléseket is írt. Dolgozott a Zala c. lapnak (1903-1904-ben), az ? ódájával avatták fel Deák Ferenc kanizsai emléktábláját, ifjúsági színdarabja (Bimbilla, vagy a diákköltészet alkonya, 1904) és komikus eposza (Mars f?hadnagy, 1904) jelent meg Nagykanizsán.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 11.849-850.has
	Magyar életrajzi lexikon. : 3.656-657.p
	Kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988. : 343.p
	Magyar irodalmi lexikon. : 2.600.p
	Új magyar irodalmi lexikon. : 3.1719.p
Főbb művek	Petronius és kora
	A költ? és a császár
	Séták a római Magyarországon
	A párduc
	Égi jel
	Százarcú ókor
Arckép	Magyar életrajzi lexikon. : 3.657.p