Rózsa Miklós

(Budapest, 1924. szept. 26. - Nagykanizsa, Zala m., 2003. jún. 15.)

jogász, történész

Középiskolai tanulmányait Gödöll?n, a premontrei rend Szent Norbert Gimnáziumában végezte, a budapesti egyetem jogi karán 1947-ben jogi doktori oklevelet kapott, 1948-ban a bölcsészeti karon is abszolvált történelemb?l. Pályáját jogászként a f?város hivatali apparátusában kezdte, 1951-ben letett ügyvédi-bírói vizsgája után ügyészként, majd jogtanácsosként dolgozott 1964-ig. Ezután nyugdíjazásáig, 1984-ig az idegenforgalom különböz? országos hatóságainál jogi munkaköröket töltött be. 1954-1968 között ellátta a Budapesti Történeti Múzeum jogszolgálatát, s küls? munkatársként a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban is tevékenykedett, ellátta az intézmény jogi képviseletét, kiadványokat szerkesztett, publikált. 1986. január 1-jén családi okokból Nagykanizsára költözött. Az 1950-es évek közepén kezdte tudományos tevékenységét, kezdetben jogi témájú tanulmányokat adott közre, majd ipartörténettel foglalkozott. Összesen 110 tanulmánya jelent meg. Kiemelked? eredményeket ért el a magyar kisipar, f?leg a cukrászipar múltjának feltárásában. 1972-t?l tagja volt a VEAB Kézm?vesipartörténeti Munkacsoportjának. Nagykanizsára költözése után új lakóhelye 18-19. századi történetével kezdett foglalkozni. Ezzel kapcsolatos tanulmányai a Nagykanizsai Honismereti Füzetekben, a Zalai Múzeumban, a Pannon Tükörben és konferencia-kötetekben jelentek meg.

Főbb művek

Nagykanizsa. Városi monográfia. 1 : szerk.BéliJózseffel,RózsánéLendvaiAnnával