Sándor Zsigmond

(Bécs, Ausztria, 1872. - Zalaegerszeg, Zala vm., 1926 után)

mérnök, heged?m?vész, karmester, zeneszerz?

Iskoláit és az egyetemet Budapesten végezte, mérnöki oklevelet szerzett 1896-ban. Közben zenei tanulmányokat is folytatott. Els? mestere a Népszínház koncertmestere (Ivancsics) volt, kés?bb Silo Guido tanította hegedülni. Tagja lett az Európa-szerte ismert Berkovics-Taussig vonósnégyesnek. 1897-ben a zalaegerszegi államépítészeti hivatalhoz nevezték ki, ett?l kezdve szorosan köt?dött a városhoz. Borbély György tanárral és Ruzsicska Kálmán királyi tanfelügyel?vel együtt részt vett az Irodalmi és M?vészeti Kör megalakításában (1904). Vegyeskart és szimfonikus zenekart szervezett, melynek ? lett a karnagya. 1908-ban átvette a zalaegerszegi Polgári Daloskör vezetését is. A Daloskörrel az 1910-ben Keszthelyen rendezett dunántúli dalosversenyen második díjat nyertek. Mindeközben aktívan foglalkozott zeneszerzéssel is. Szimfóniáját Abbáziában (Opatija) nagyzenekarral adták el?, operettet, heged?versenyeket komponált. A városban heged?tanárként is számon tartották, tanítványai közül többen ismert m?vészek lettek (Molnár Károly, Fürst Erzsébet, Sándor Ervin).
Irodalom	N. Szabó Gyula: Zalaország : 105-107.p
Főbb művek	Morceau de Salon
	Harc el?tt
	A franciák : KuruczJánossalközösen
	A legenda