Séllyey Elek

(Alsópusztakove?, Zala vm., (ma: Donji Pustakovec, Horvátország), 1788. okt. 8. - Söjtör, Zala vm., 1850. máj. 17.)

táblabíró, másodalispán

     A jogi végzettséget szerz?, és az 1809. évi Napóleon elleni nemesi felkelés idején lovas f?hadnagyként szolgáló Séllyey Elek 1810-t?l 1815-ig alszolgabíró, majd attól kezdve 1828-ig f?szolgabíró volt a szül?faluját, és anyjától örökölt birtokát is magába foglaló muraközi járásban. 1828-tól 1831-ig Zala vármegye másodalispánja, majd 1849-ig a k?szegi székhely? Dunántúli Kerületi Tábla - fellebbviteli bíróság - ülnöke volt. 1816-ban vette feleségül Csertán Rozáliát, Csertán Sándor n?vérét. El?bb Gelsén, majd Söjtörön éltek és gazdálkodtak. Barátja volt Deák Ferencnek és Csány Lászlónak, és K?szegre költözése után is aktív résztvev?je maradt Zala megye politikai közéletének. Szinte élete végéig a zalai reformellenzék célkit?zéseit támogatta, nemegyszer személyesen is részt vállalva az ellenzéki elképzelések megvalósításában. Így pl. 1836-tól 1841-ig elnöke volt Zala megye népnevelési választmányának, és felmérte a muraközi népiskolák helyzetét. M?veltségére jellemz?, hogy ? adta közre a Tudománytár 1841. évi évfolyamában az alsólendvai Bánffyak családi kalendáriumának 16. századi naplófeljegyzéseit. Síremléke ma is áll a söjtöri fels? temet?ben.
IrodalomMolnár András: Zala megye politikai viszonyai a reformkor hajnalán - Séllyey Elek f?szolgabíró felje