Szabó Béla

(Szamosszeg, Szatmár vm., 1905. szept. 30. - Zalaegerszeg, Zala m., 1984. dec. 27.)

tanár, levéltáros

     A szentesi gimnáziumban, majd a debreceni református kollégium gimnáziumában folytatott tanulmányai után a debreceni egyetemen szerzett történelem-latin szakos középiskolai tanári oklevelet. Alföldi András tanítványaként kezdetben a régészet felé vonzódott, de ez irányú ambíciói kiteljesedését a nehéz gazdasági körülmények nem tették lehet?vé. 1929-t?l a debreceni levéltárban lett díjnok. Rövid ideig dolgozott az Országos Levéltárban is. 1939-ben Zala vármegye f?levéltárnokává nevezték ki. A háború alatt sikerült megakadályoznia az itt ?rzött értékes anyag nyugatra szállítását. A háború után be tudta menteni a levéltárba a zalavári hiteleshely, a zalavári és kapornaki apátság levéltárait, Nagykanizsa város levéltárának a háborús pusztítást túlél? részeit, valamint az elhagyott kúriákból több nemesi család magánlevéltárát. A levéltárak egységes szervezetének kiépítése után a Zalaegerszegi Állami Levéltár vezet?jeként alapozta meg az új, modern levéltári rendszert. 1956 után állásából elbocsátották. 1968-ig mint röntgenasszisztens, majd tanár dolgozott. 1968-ban a zalaegerszegi Zrínyi Gimnázium tanáraként ment nyugdíjba. Ezt követ?en térhetett vissza eredeti foglalkozásához. Haláláig tudományos f?munkatársként dolgozott a Zala Megyei Levéltárban. Történetkutatói érdekl?dése els?sorban a 18. századi magyar nemesség problémáira irányult.
IrodalomMagyar életrajzi lexikon. : 4.817.p
Főbb művekAz új szerzeményi birtokok és a fegyverjog megváltása Zala megyében
 Az agilisek és évszázados küzdelmük Zala megyében az adómentességért