Széchenyi István, gróf, sárvár-fels?vidéki

(Bécs (Wien, Ausztria), 1791. szept. 21. - Döbling (ma: Wien, Ausztria), 1860. ápr. 8.)

politikus, földbirtokos

Édesanyja, gróf Festetics Julianna Keszthely felvilágosult urának, Festetics György grófnak a húga volt. Apja, Széchényi Ferenc gróf 1814-ben osztotta szét három fia között a család birtokait; ekkor jutott Széchenyi István kezére a Sopron megyei cenki és a Somogy megyei csokonyai uradalom mellett a Zala megyei szentgyörgyvári uradalom, majd apja halála után, 1821-ben sorshúzás útján jutott hozzá a másik zalai uradalomhoz, a pölöskei hitbizományhoz. Hét falut és hét pusztát magába foglaló zalai uradalmainak jövedelme (mintegy 19000 ezüstforint) az 1830-as évek közepén meghaladta a lakóhelyeként is szolgáló cenki uradalomét, és jelent?s mértékben el?segítette széles kör? reformkezdeményezéseinek megvalósítását. Széchenyi többször felkereste zalai birtokait, naplójában olvashatunk pölöskei és szentgyörgyvári, azután keszthelyi, pallini és kehidai bejegyzéseket is. Zala vármegye reformkori közéletében azonban személyesen nem vett részt, csupán a megye vezet?ivel levelezett. Egy alkalommal "Titán" nev? ménjét ajándékozta Zalának a lótenyésztés el?segítése érdekében, támogatta a Zala folyó szabályozásának tervét, és Hertelendy Károly volt zalai alispán segítségével 1846-ban megindította a balatoni g?zhajózást. A pölöskei uradalomhoz tartozó Bak faluban kegyúrként templomot építtetett 1824-ben; a hálás község a közelmúltban szobrot állított Széchenyinek.
Irodalom	Molnár András: Széchenyi és Zala. A Zala Megyei Levéltár Széchenyi-levelei
	Kiss Gábor - Molnár András: "El?re lelkesek..."