Takács László

(Kiskomárom, Zala vm., 1935. szept. 12. - Nagykanizsa, Zala m., 1990. ápr. 5.)

költ?, tanár

Iparos családból származott, az elemi iskolát szül?falujában, a középiskolát Nagykanizsán végezte el. 1955-ben érettségizett. A katonaság után, 1957-ben postatisztvisel? lett, el?bb Lentiben, majd Bázakerettyén dolgozott. 1960-tól tanítani kezdett, Szepetneken, Zalaszentbalázson, majd Nagykanizsán. A tanítással párhuzamosan tovább is tanult, Pécsett f?iskolai, Szegeden egyetemi oklevelet szerzett, 1978-ban pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karán doktorrá avatták. Középiskolás korában kezdett verset írni, az 1950-es évek végét?l jelentek meg költeményei a Jelenkorban, 1959-ben a Magyar Rádióban is bemutatták, mint ígéretes fiatal költ?t. Ennek ellenére életében önálló verseskötete nem jelent meg, csak id?szaki kiadványokban és antológiákban publikált. Súlyos betegségben hunyt el; évekkel halála után két kötetben is közreadták válogatott verseit.
Irodalom	"Én egykönyves embernek képzelem magam..."
Főbb művek	Szalmaláng
	Még élsz fényeskedsz