Vázsonyi Vilmos; Weiszfeld

(Sümeg, Zala vm., 1868. márc. 22. - Baden, Svájc, 1926. máj. 29.)

ügyvéd, politikus

Vázsonyi Jen? mérnök testvére. A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd ügyvédi vizsgát tett. 1894-ben Budapest törvényhatóságának tagja, 1901-ben országgy?lési képvisel? lett, polgári demokrata programmal, a terézvárosi kerületben. Közben ügyvédként dolgozott, az 1904-es vasutassztrájkban a vasutasok véd?je volt, de részt vett a Pólónyi Géza - Lengyel Zoltán sajtóperben és Lukács László miniszterelnök panamaperében is. Az I. világháború alatt a választójogi mozgalomhoz csatlakozott; 1917-ben az Eszterházy-kormány igazságügyminisztere, 1918-ban a Wekerle-kormány választójogi, majd igazságügyi minisztere. Választójogi törvényjavaslatát Wekerle nem fogadta el, ezért lemondott. Az októberi események hatására eltávozott az országból, és Svájcban élt. A Tanácsköztársaság bukása után hazatért, és újjászervezte pártját Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven, legitimista-liberális programmal. 1920-ban és 1922-ben nemzetgy?lési képvisel?; 1924-ben részt vett a polgári ellenzéket tömörít? Demokrata Blokk létrehozásában. A frankhamisítási per idején képviselt elítél? álláspontja miatt súlyos támadások érték a nacionalista körök részér?l. Egészsége megromlott, Svájcba utazott gyógykezelésre, ahol váratlanul elhunyt.
Irodalom	Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. : 14.1017-1019.has
	Magyar életrajzi lexikon. : 2.977.p
	Peth? Sándor: V. V. Viharos emberölt?
Főbb művek	Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I-II
	Vázsonyi Vilmosné: Az én uram
Arckép	Magyar életrajzi lexikon. : 2.979.p