Vörös János

(Csabrendek, Zala vm., 1897. jan. 29. - Nagykanizsa, Zala m., 1963. febr. 29.)

szobrász

Hatgyermekes paraszti családban született. Polgári reáliskolai tanulmányait Sümegen végezte, majd géplakatosként szabadult fel, utána a MÁV Gépgyárban dolgozott. 1923-ban sikeresen felvételizett a Képz?m?vészeti F?iskolára, ahol Sidló Ferenc és Bory Jen? tanítványa volt. Els? bemutatkozása 1928-ban a Budapesti M?csarnokban volt. 1934-ben, Attila fejedelemmé választásának 1500. évfordulójára Sopronban kistéri szoborpályázatot írtak ki, amelyet Vörös János nyert el. Az Európában egyedülálló szobrot 1935. május 9-én avatták fel. (A II. világháború során a szobor megsérült, újbóli felállítására csak 1991-ben került sor, ma Sopronban, a Jegenyesor 5. sz. ház el?tt áll.) A 30-as évek végén az olajiparban kapott munkát, majd végleg Nagykanizsán telepedett le. Gazdag alkotói munkássága ellenére igazán jelent?s megrendeléseket nem kapott. Alkotásai nagyobbrészt magángy?jteménybe kerültek. Legismertebb m?vei megyénkben találhatók: a zalaegerszegi Göcseji Múzeum el?tt elhelyezett, a háború mártírjaira emlékez? domborm?ve, a nagykanizsai Dunántúli K?olajipari Gépgyár udvarán látható Újítók c. alkotása, a zalaegerszegi megyeháza bejáratánál felállított két nagyméret? k?szobra. Sírja a nagykanizsai temet?ben található.
Irodalom	Nagy Alpár: Atilla
	Kortárs magyar m?vészeti lexikon. : 3.914.p.(?febr.23.)